Volt egyszer egy idegenlégiós

2004-ben egykori munkatársammal, jó haverommal, a volt idegenlégiós és horvát háborús hős, Juhász Jocival felkerekedtünk, hogy egy nomád nosztalgiatúra keretében meglátogassuk azokat a helyeket, ahol a légiós kiképzést megkapta. Úti célunk a dél-franciaországi Aubagne és a korzikai Corte volt. Az utazásra elvittem a kis Sony videókamerámat, és tök amatőr módon, összevissza videóztam vele. Ma már biztosan jobban megoldanám ezt a feladatot, de ezeknek a felvételeknek az a különlegességük, hogy a főszereplőjük Joci, a 2016-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt morovici legenda. Arra gondoltam, az anyagot csak annyira vágom, rövidítem, amennyire muszáj, és így, a maga naturális valóságában közkinccsé teszem, hogy akik szerették, tisztelték Jocit, úgy láthassák, hallhassák, mintha még mindig itt lenne köztünk. Így tehát, mivel ez egy emlék, nem várom, hogy a filmet lájkolják, de akinek van kedve, hozzászólhat, megoszthatja velünk a Jocival kapcsolatos emlékeit, gondolatait.