Sváb életképek #14 – Szappanfőzés / Seifenherstellung

Szappanfőzés: Csodálatosnak tűnhet, hogy a elődeink micsoda tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek. E tudásra volt szükség a régi mindennapokban ahhoz, hogy mindazt előállíthassák saját maguknak és családjuknak, amire szükség volt a túléléshez és az akkori kényelemhez. Az állati és növényi eredetű zsiradékok – egykor – nemcsak élelemként, hanem fontos házi és kézműves alapanyagul is szolgáltak. A korabeli gazdaságokban, lehetőség szerint igyekeztek mindennemű zsiradékot (beleértve a hulladékokat is) célszerűen hasznosítani. Hetti és Náni is a disznóvágásról megmaradt zsiradékot használja fel. A szappanfőzés is egy olyan "tudás" volt, melyet minden eladó sorban lévő leánynak, és fiatal feleségnek is illett ismernie. A többféle szappanfőzési eljárás közül, talán a hamu-lúggal való elkészítés volt a legkönnyebb. A fa égési termékeként keletkezett hamuhoz vizet öntöttek, és ezt forralták több órán keresztül, amikor is a víz lúgos hatásúvá vált. Ezek után leszűrték ezt az oldatot. Ehhez a hamu-lúgos vízhez adták az összegyűjtött zsiradékot. A tapasztalat szerint 1 kg zsír-féle biztonságos szappanosításához közel 1 kilónyi fahamu szükséges. Ezt az elegyet, gyenge tűzön, még legalább fél napig főzték. Ezután hagyták kihűlni, majd a folyadék tetejéről lemerték az ott megszilárdult szappant.